Az Élet Iránytűje

Első lépés

Aki tudja, mi az a belső szenzibil, túl van az első lépésen. Aki nem tudja, annak először meg kell értenie, aztán ki kell fejlesztenie.

A belső szenzibil egy olyan módszer, amivel az elmében létrehozunk egy olyan kommunikációs felületet, amivel az agy racionális féltekéje képes az alapfokú kommunikációra az intuitívval. Amikor először találkoztam ezzel, a következő lehetőségei voltak:

1. Igen
2. Nem
3. Nem tudom
4. Nem mondom meg

A gyakorlatban úgy a legkönnyebb megérteni, mintha barchobázva kellene kérdezned az intuitív agyféltekét, akinek ezek a lehetőségei a válaszadásra. Ez azonban erősen korlátozza a megértést, mert nem ad lehetőséget sem az árnyalatokra, sem a komplexebb dolgokra történő rávezetésre. Ezért továbbfejlesztettem a következőkre:

1. Nem
2. Inkább nem
3. Nem tudom
4. Nem mondom meg
5. Inkább igen
6. Igen

Azok egyike vagyok, aki az elejétől fogva figyelmmel tudta kísérni ezt az új globális megszállást, aminek eredménye a populistának nevezett erők megjelenése. Nem kívánok ebbe most mélyebben belemenni, de ennek a megszállásnak vannak olyan jellemzői, amik a megszállt embereknél kikapcsolják az agy racionális féltekéjét, ezért pereg le róluk minden észérv és hisznek el akármit, ami ezen a kollektív csatornán érkezik benn és kinn a vezetőik részéről. Sőt, össze is tudtam hasonlítani azzal, ami előtte volt, így a megfigyeléseimről be is tudok számolni.

A régi a döntést rád bízta, az új hazudik neked, hogy az általa kívánt irányba manipuláljon. A régi simán beismerte, ha valamit nem tud és gyakran élt a 4. ponttal. Ez az új azonban tekintélyelvű politikát folytat, amibe nem fér bele az, hogy ő valamit ne tudna, inkább a hasára csapva tippel neked valamit (és őszintén szólva fel is merült bennem a gyanú, hogy nem is érti, miket kérdezek), mert úgy elkerülheti a tekintélyvesztést. Soha nem használja a 4. pontot, mert nem hagyhatja ki annak lehetőségét, hogy manipuláljon. A kettő közötti különbség olyan, mintha érkezett volna egy erre fel nem készült vezető, aki leváltotta a felkészülteket vagy érkezett egy új erő, ami átvette az előzőek helyét. Kicsit az egész elkezdett egy olyan titkosszolgálati játékra hasonítani, ahol a felek dezinformációkkal igyekeznek megtéveszteni a másikat, mert természetesen felvettem a kesztyűt és beleálltam a harcba.

Akik békés dolgokkal foglalkoznak, elfogadják helyüket a hierarchiában és nem akadékoskodnak, nem nagyon számíthatnak arra, hogy belkerülnek ebbe a dezinformációs környezetbe. Akik igen, használják ezt az élethelyzetet tanulásra, mert ezt lehet, hogy meg lehet valakinek tanítani, az akkor sem ér fel oda, ha valaki megtalálja rá a maga technikáit és kifejleszti rá a megoldást. Én egyfajta hazugságdetektort fejlesztettem ki, amiben a hazugságokból is logikai következtetéseket tudok levonni. Mintha fordított kihallgatást végeznék, ugyanis ha rájössz hova akar téged manipulálni, arra is rájöhetsz, hogy miért. Fontos itt megjegyeznem, hogy megszállás alatt könnyű egy embert manipulálni, mert a kérdést is ő teszi fel, amire aztán válaszol. Mivel az ember a megszállót önmagaként érzékeli, ez nem fog neki feltűnni, mint ahogy az sem, hogy nem az egyéni tudatával gondolkodik.

Második lépés

Az Élet Iránytűje úgy máűködik, hogy akkor vagy a helyes úton, ha mind a négy bejelez. Bármilyen élethelyzetben le tudod ezt mérni a döntésed előtt. Ha nem jelez be mind a négy, akkor biztosan manipulálnak, más által indítot sodrásban vagy, de az is lehet, hogy csak így fogod átlátni a helyzetet annyira, hogy hozzá tudd tenni a hiányzót. Nem feltétlen kell azonnal arra gondolni, hogy a megszálló ellenséges, a szándék rossz vagy a manipuláló a vesztedet akarja. Ugyanis alapban az ember így működik, hogy átfutnak rajta a magasabb dimenziós hatások (érzések, vágyak, képzetek, gondolatok, képek, álmok, stb.) formájában és a manipulációtól sem kell félni, mert ha jelen vagy a közösségi médiában és posztolsz valamit, már te is azt teszed. Az, hogy az ember minden ilyesmtől azonnal fél egy beidegződés, amit a megszállóink szeretnek meg is erősíteni azzal, hogy a biztonságot hirdetik és mindig mindent meg akarnak védeni, miközben te szép lassan lemondasz arról, hogy te magad védd a szempontjaidat mondjuk tőlük. Nem véletlenül sokkolnak a hírekben balesetekkel, olyan eseményekkel, amik a háttérben kisemberré tesznek téged, hogy szép lassan felejts is el gondolkozni. Annyira, hogy nem hogy olvasni, de még egy hosszabb videót sem tudsz már megnézni. Remélem időben értek téged szavaim (bár eddig úgyse jut el senki, aki már nem szeret ilyen hosszú szöveget olvasni).

Tehát a négy elem, aminek egyszerre kellene bejeleznie:

ÉRDEK     ÉRZÉS     VÁGY     GONDOLAT

Van még valami, ami bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis megemlítendő. Ugyanis a megszállóinknak nincs személyzeti politikájuk, úgysem számít náluk az ember minősége, mert csak egy dolog fontos neki, ez pedig a kritikamentes hűség. Amit szép lassan át is vesznek az emberei, akik szintén nem fogják eltűrni másoktól a kiritikát. Ez azért probléma, mert ez tönkreteszi az értékrendet, azt az érték alapú társadalmat, ami díjazza, ha valaki fejleszti és képzi önmagát. A rendszer pedig egy középkori állapotot vesz fel, ahol gazdag hűbérurak vannak és szegény tömegek és ezt nevezik ezek a lények Földi Mennynek. Mondanom sem kell, hogy ez élesen szemben áll azzal, amit én képviselek és bár sok dologban igazik van, sajnos az eredmény láttán azt kell mondanom, hogy ők se jobbak, sőt rosszabbak.

Ha bármit szeretnél, vagy bárkivel kapcsolatba kerülnél, itt is van egy négy pontból álló mérés, amit el tudsz végezni. Ha a világra úgy tekintesz, mintha az egy holografikus videojáték lenne, amiben benne élsz/játszol, akkor el tudod képzelni a feletted lévők lehetőségeit. Ez azt jelenti, hogy képesek számodra látszólag teljesen különálló ügyeket, dolgokat és embereket úgy az életedbe vinni, hogy sose gondolnál arra, hogy ezek összefüggenek és egymással szinkronban mozognak. Két dologban azonban sokkal gyengébben állnak. Az egyik az embereik minősége, mert csak harmadvonalbeli, tehetségtelen emberek látnak lehetőséget abban, hogy hatalmohoz jussanak és elégíti őket ki az, hogy maguknál többre hivatottak felett állhatnak. A másik az, hogy ha az egyéni tudatuk ki van kapcsolva, nem képesek az egyéni élethelyzetekben olyan jól reagálni, mint az, aki rendelkezik rációval. Félreértés ne essék, ők is gondolkodnak, ám ezek a gondolatok fentről érkeznek egy olyan kollektív tudat felől, aminek szempontjai nem korlátozódnak csak arra az egyénre, ráadásul több időre is van szükségük. Ha blokkolni tudod a lépéseiket, majd észreveheted, hogy a lépseket háromszor is megismétlik és ugyanazt erőltetik.

Szóval ha bármit szeretnél vagy kapcsolatba kerülnél új emberekkel, vagy munkahellyel, a következőkre kell rámérni:

Alkalmasság - Képesség - Kompetencia - Szabad akarat

Oda-vissza. Ez azért lényeges, mert ha neked csak az számít, hogy neked feleljen meg valami, de feléd ne legyen ilyen elvárás, már gyanakodhatsz arra, hogy már a megszállás része vagy. Ha az vagy és nem érzel magadban erőt vagy képességet, hogy ilyesmikkel szembeszállj, akkor várd meg a harc/játék végét és ne csinálj ebből se pánikot se problémát, mert sokszor elég csak egyszer valamit elbaszni ahhoz, hogy az részedről egy komoly eredmény legyen. A megszállók amúgy nem akarnak rosszat, csak egy társadalmi rendszert ismernek és túl hülyék ahhoz, hogy ebből a világból akarjanak csinálni egy jobbat. De ettől még nem fognak Földi Mennyt csinálni, mert bár így nevezik a magukét, az is távol áll attól.